Egy érdkes írást talátam, ha valakit érdekel várom a reakciókat.
Minden estre igen érdekes!

Megjelent a Népszabadság egyik számában a Hazai autóbuszgyártókról egy rövid jellemzés. Az újságíró nagyon találó elnevezéseket adott különösen a Volvo érdekeltségi körébe tartozó Alfa buszról, de az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft-ről is.
Felrémlett bennem a 2001 év és a Volvo megjelenése a Hazai buszpiacon. Az emlékek hatására az arcom szégyenpírban kezdett égni. Rájöttem, hogy mennyi naivság, félreértett kapcsolat és hamis ígéret eredménye volt a piaci bevezetése az említett Cégnek.
A történet persze korábban valamikor a 90-es évek közepén kezdődött, amikor az Ikarus privatizációját kezdték előkésziteni. Megjelent a színen a Mercedes, a Volvo, mint vásárló, de az Ikaruszosok honfiui büszkesége és a multiktól való félelem egy hazai itt meg nem nevezett jó nevű vállalkozót juttatott vagyonhoz.
A Volvo vérig sértődött az elutasítás módján és Lengyelországba létrehozott egy új autóbuszgyárat, a Mercedes is ugyanezt tette Törökországban. Ezek a Cégek ma már a magyarországi autóbuszgyártás fő konkurensei lettek.
De térjünk vissza a Volvo történethez. 2000 vége táján megjelent egy rámenős üzletember az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft-nél minden meghatalmazás és üzleti jogosítvány nélkül és felajánlotta a Volvo B7R alvázat, mint olcsó terméket. A Cég vezetése akkor még nem látott biztosítékot arra, hogy ezt a kapcsolatot a Volvo központ is támogatja ezért nem került sor a további tárgyalásokra.
A vállalkozó úriembert azonban nem olyan fából faragták, hogy feladja terveit, ezért rávette az egyik, korábban autóbuszok felújításával majd „építgetésével” foglalkozó Kft-t, hogy 2db alvázra építsen autóbuszt. Ezt elérve, az egyik Volán Céget meggyőzte az üzlet hasznosságáról . A 2db jármű el is készült, de a tipusbizonyitvány hiánya és egyéb műszaki hiányosságok miatt a végén egy rossz szájízű vásárlást jelentett a Volán Cégnek.
A Mi rendíthetetlen üzletemberünk azonban rájött, hogy a piaci áttöréshez a szakmában jó hírnévnek örvendő Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft. sokkal jobb ajánlólevél, ezért újra próbálkozott. Szerencséje volt. A Rába ugyanis ekkor már eldöntötte, hogy a buszgyártási licencvásárlást követően belép a buszgyártók közé, feladva addigi alvázgyártó szerepét (természetesen a Szakma egy részének hatékony biztatását bírva) és az Ikarus konkurenciája lesz. Ezzel egyidőben megjelentek az olcsóbb törökországi termékek is, érezve a nagy Ikarus hanyatlását, a Scania alvázakról pedig azt kezdték bizonyos körök híresztelni, hogy nagyon drága.
Az Ikarus Egyedi pedig kénytelen volt az árverseny miatt olcsóbb járművel is megjelenni a piacon. Ráadásul már évtizedek óta karosszált Volvo alvázakra elsősorban Svédországba majd később Finnországba is.
A házasság első éve sikeres is volt, mert a Volán tenderen 2001/2002-ben összesen 31 db Volvo alvázas E95 és E95/94-es járművet sikerült eladni.
Ugorjunk azonban egy pillanatra vissza a kezdethez. A Volvo kapcsolat kialakulásakor zavaró tényező volt, hogy az üzletember a Volán szakma számára nem volt ismeretlen, sőt az 1990-es évek elején a Volán vállalatokkal olyan áruszállítási szerződései voltak, amik a résztvevők szerint komoly anyagi veszteséggel és személyi konzekvenciákkal is jártak rájuk nézve. Így tehát a Volán vállalatok nem igen akartak szóba állni a Volvo közben már hivatalosan is megbízott képviselőjével és végül csak az Ikarus Egyedi fővállalkozói tevékenység vállalása jelentette számukra a biztonságot.
Az első tender sikere után azonban kezdődtek az egyre érdekesebb és megmagyarázhatatlanabb háttérüzletek.
A Volvo képviselőjének sikerült elérnie, hogy miközben a Tendereken kötelező volt az Euro 3 motor alkalmazása, addig Ő valamilyen sok ember számára ma sem megmagyarázható engedéllyel eladott a hazai VolánoknakVolvo B10 B alvázra Lengyelországban karosszált és az olasz exportból (valószínűleg a motor miatt) visszamaradt intercity autóbuszokat, egy év halasztott fizetéssel. Ezzel az Ikarus Egyedi legsikeresebb típusát az E95 intercity autóbuszt hosszú évekre kiűzte a piacról, hiszen az már telítve lett, és a járműállomány pótlása az elővárosi kategóriában vált égetővé. Persze kiderült, hogy ebben az időszakban egy nem használt, de kibérelt irodát tartott fenn a Volán Egyesülés székházában és most jut eszembe, milyen véletlen az Alfa és talán az MAN is bérelt már itt irodát.
De nézzük tovább az események sorát.
Miután úgy látszott, hogy az Ikarus Egyedei a Tendereken az árversenyben egyre nehezebb helyzetbe kerül és ennek a korábban jól bevált az alváznak lassan kifutása van, Partnerünk új lehetőségek után nézett. Nagyon ügyesen és jó érzékkel még összegyűjtötte, és Magyarországon eladta a Volvo megmaradt néhány E2 motorral szerelt alvázát és erre is karosszáltatott autóbuszokat. A naiv Ikarus Egyedi még ekkor is segítette.
Miközben szemmel tartotta az Ikarus Egyedi fejlesztéseit a korábbi Partner már új utakat is keresett. Az ország egyik Minisztériumának a tenderén a török Temsa-val nyert úgy, hogy a vesztes ismét az E95 lett.
Elkezdődött a BKV bekeritése is. A csuklós tenderen tényleg szinte dömping árat megadva, megverte az összes konkurenst (MAN, MERCEDES, Ikarusbus,).
Valami azonban a Volvónál is történt, mert a Miskolci Városi Tenderen már nem a Volvo, hanem egy KFT indult ezzel a termékkel a csuklós kategóriában.
Nem sokkal ezután pedig jött a nagy áttörés. Sikerült találni, és Székesfehérvárra telepíteni az Alfa busz Kft-t, mely ugyan soha életében nem gyártott autóbuszt, de remek üzleti kapcsolatokkal bírt. Ettől a perctől kezdve nem volt kétséges, hogy a most már nyiltá váló „háború” az Ikarus Egyedi azon speciális termékei ellen irányul, amellyel a Cég az eredményes exportja mellett visszahódíthatott volna egy szeletet a hazai piacon. Ez pedig 12m. feletti kategóriát jelentette. Az is színesíti ezt a képet, hogy ebben a fejlesztésben a volt és menetközben átigazolt Ikaruszos konstruktőrök jelentős szerepet vállaltak. Ez persze maximum etikai kérdés lehetne.
A verseny tehát új térfélen folytatódott. Ezen a pályán pedig korábbi Partnerünk mát nagyon otthonosan mozgott. Ismerte a trükköket, tudta kit mire lehet használni, és még azt is el tudta érni, amit addig a Tenderek során senki soha, hogy már nem az ár lett a döntő, hanem a számára előnyös apró finomságok. Hol volt már a szakmában nagy hanggal meghirdetett 26 milliós autóbuszár?
2004-ben a Közbeszerzési Döntőbizottság által is keményen szankcionált tenderen miközben a Volán vállalatok kb. 90 millió Ft-l többet fizettek az Alfa autóbuszokért mint az Ikarus Egyedi termékéért azzal, hogy 1órás alkatrész-kiszolgálást vállalt a nyertes, ezáltal 7 ponttal többet kapott az értékelésnél mint az autóbuszonkénti 2,7 millió Ft árkülönbözetet produkáló versenytárs. Kíváncsi lennék azért arra, hogy ezt a kötbérfüggő vállalást az óta ki kérte számon a nyertesen.
Így vállalt többek között minden következmény nélkül alkatrész-árkedvezményt, ahol már nem a tényleges pótalkatrész ár szintje, hanem az engedmény mértéke a döntő. Hát nem ügyes?
Jött a 2005 év, és egy nagy dilemma. Szegény jó Volvo B7R alváz kiment a „divatból”. Van ugyan a Volvo B12B rozsdamentes alváz, de ez egyrészt nagyon drága , ráadásul nincs még megépíttet autóbusz sem. Elő tehát a jól bevált módszereket. Szerezz be egy ideiglenes Típusbizonyítványt, hogy indulni tudj. Keresd meg az autóbuszodon azon drága -igaz- magasabb műszaki értékű elemeket, ami a konkurenciának nincs és egyezz meg a kiíróval, hogy ez minden többi értékelési pontnál többet érjen. Végül, ha már a referenciát „véletlenül” először rosszul írták ki módosítsd úgy, hogy nem kell az adott típusból referencia ,elég ha már gyártottál autóbuszt.
A próbálkozás óriási sikerrel járt.
A tenderen megint csak ez az a fránya Ikarus Egyedi indult el, akit miután ennél a kiírónál hiánypótlás tudatosan nincs, egy buta formai hiba miatt ki lehetett zárni. Kit érdekelt már, hogy a két autóbusz ára között az Ikarus Egyedié 5 millió Ft-l olcsóbb, és a Volán szakma csak ebben az egy kategóriában 230 millió Ft -l többet fizet ki? Erre van pénz ?!.
A másik két kategóriában az Ikarus Egyedi a számára irreális szállítási határidők miatt már el sem indulhatott. Pedig a 13,5 m. kategóriában már több mint 30 db buszt üzemeltetnek a Volán Társaságok jó eredménnyel. Ráadásul ez a típus 100% -ban hazai termék, hiszen ez az un. Rába alvázon épített E94.
Még néhány adalék napjaink történetéből.
Amikor az előbbi tender kapcsán az Ikarus Egyedi naiv illetékesei megkérdezték ,hogy az alacsonybelépésü padló megoldást, ami a mozgáskorlátozottak, idősek gyerekek utazását a törvény szellemében segítené, miért nem lehet pozitívan értékelni, azt a nem mindennapi válasz kaptuk, mert az üzemeltetők nem igénylik. Persze hiszen a magyar társadalom csupa egészséges fiatalemberből áll. Majd ha a konkurencia is elkészül vele biztos döntő szempont lesz.
A dolog furcsasága még, hogy ezeket a Tendereket mindig ugyanaz a Cég írja ki. Véletlen?
A többi főleg Volán Társaságoknál kiírt tendernél ilyen mértékű diszkrimináció még akkor sem érezhető, ha a szakember első olvasásra tudja ki lesz a befutó.
Szomorú hogy az eset most egy évvel az Európai Uniós belépés után fordult elő és sajnos a mai napig kontrol nélkül folyik tovább.
Végezetül, ezt a történetet személyes megjegyzésként szívem szerint ajánlanám azok figyelmébe, akik tehettek volna, vagy tehetnének valamit a magyar Autóbuszgyártás egykori Zászlóshajójának, illetve annak utolsó még működő részének az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft.- nek a túléléséért