A távozó

A tûnõ ifjúsággal messze mennek
Az örömök és búcsút énekelnek,
Mint õsszel a fecskék, a költözõk.

Elszálló évekkel szállnak tova
A vágyak is s nem térnek meg soha,
Mint darvak, melyek a tengerbe vesztek.

De alkonyatkor a nyugati ég
Rózsásabb és szelídebb a vidék,
Az életem rónája is kitárul.

És szeptemberben tarkább lesz a lomb.
Így szépülnek meg hervadt bánatok,
Így nézek vígan õszi csillagokba.