Solveiget hallgatom

Ma szõke álmok szûzi fénye,
Tengerszemek derûje, mélye,
Virágmezõk világos éje,
Nagy tengerek szabad zenéje
Száll szívembe mélyen.

Ma nem pereg a homokóra,
Gondot, hamut szívembe szórva,
Ma szürke szerda szordinója
Agyamat fájón át nem fogja,
-- Virág nyit az éjben.

Ma mély üvegharang a lelkem,
Ma csend a szívben, dal a csendben,
Ma jó a sors, nem vádol engem
Eredõ bûn: ma újra lettem
S gyermekségem érzem.