Epilógus

A vágyak bágyadt hegedûjén
Gyászindulót húzok neked.
Fáradt ujjakkal, tört vonóval
Belesírom mély lelkemet.

Elhantolt álmaim zokognak
A horpadt öblû hegedûn
És könnyeim, az eltitkoltak
Hullnak a húrra keserûn.

Fejem a hegedûre hajtom
És szívem belétemetem,
Most olvad, mint a gyöngy a borban,
Egy dallamba az életem.

A vágyak bágyadt hegedûjén
Elhal a legszebb nóta ma,
Örvénylõ mély tenger-szemedbe
Szédül utolsó dallama!