Értem én, miről van szó, mindösze arra akartam rámutatni, hogy (mivel a duma "távolmikrofonozása" már önmagában is természetellenessé teszi a hangot) nem árt, ha "szakértő fül" értékeli az eredményt. Ilyenkor az "egyik véglet" kiszűrésére ez egy hasznos és gyors módszer.

Ellenben idegen lakásban, az első percekben(!) még a sarki rendőr is kiszúrja a legdurvább hibákat.

Nem említettük még a másik végletet. Enyhén szólva az sem kedvez a zenehallgatásnak, ha a szoba erősen túlcsillapított.

/Pedig a mikrofonos módszerrel süketszoba-szerű, valójában döglött, "kényelmetlen" hangzású helyiségekben kapjuk a legérthetőbb, legkevésbé zavaró beszédet!/

A kéz mindig "kéznél van". Ősrégi, de nem rossz teszt, ha arra fülelünk, hogyan szól a falak közt a (hangos!) taps.

Installálást azért írtam, mert nem közismert, magától értetődő, tisztázott hatásmechanizmusú módszerekről van szó. Nem kell itt a kábelekig elmenni. Egy nagyon jó erősítőnél, DAC-nál, vagy trafónál bizony sokat számít, hogy mire, hová helyezve működtetjük...

Az én zenehallgatásra használt szobám kissé folyosószerű (kb. 3.6x6.2m). A hangsugárzók itt az egyik rövid oldallal párhuzamos vonalra helyezve szólnak legjobban. A harmadik bekezdésedben írottak mégis jól érzékelhetőek (azzal a kiegészítéssel, hogy a túlsó falnál már sok a basszus). Van azért ennek előnye is. Zavaróan közelmikrofonozott, "prezenszes" felvételnél, rádióadásnál csak hátrébb kell tolni a fotelt:-)))