Na szép



Az ember egyre jobban lemenne önmagába,

na szép, ez igazán na szép,

ott belül egyre jobban Vajdajános,

nagyon hideg nyirokba lóg a lába,

s az arca nagyon szanaszét.



Ott belül roppant kicsikék az összes angyal,

szárnyuk helyén üres lapát,

ha mehet is, csak úgy megy önmagához,

mint a pincébe szénért menne Freuddal,

s egymás kezét szorítanák