Én is írok egy élménybeszámolót..

 

A filmnek nem volt (sok) köze a könyvhöz, hiányzott belőle a csavaros adams-i humor, sőt, mindenféle humor szerintem, egyetlen jeleneten sem röhögtem, viszont szórakoztató volt figyelni, hogy ki mikor lép le a moziból (egy csávó egyből a delfinek dalánál lépett le, másik fazon a barátnőjével közvetlenül a befejezés előtt - megértem őket, középtájt pedig két kissrác szaladt ki röhögve, elég érdekes volt, csak tudnám, mit kerestek ott).

Amikor kijöttem a moziból, arra gondoltam, kellemes volt a film hangulata, nem volt sem szórakoztató, sem eredeti, de legalább nem volt minősíthetetlenül szar. Amikor ezt érzem valamivel kapcsolatban, az azt jelenti, hogy pár nap múlva eléggé meg fog változni az adott dologról a véleményem, és most sem történt másként, tudatosult bennem, hogy a film egy szar volt. Nem minősíthetetlenül szar, de eléggé szar.

 

Először is, a könyv ismerete nagyon fontos a filmhez, több rész homályos marad nélküle.

 

Ford néger volt. Ez önmagában nem lenne baj, a gond ott volt, hogy egy tök átlagos néger színész játszotta a szerepet, ennyi erővel berakhattak volna egy tök átlagos vöröset, aki úgy vigyorog, ahogy kell, és akkor a fanatikus könyvrajongóknak eggyel kevesebb fikáznivalójuk lett volna. Nyilván kellett a statisztikai néger, de szerintem ezt megoldhatták volna azzal, hogy beraknak két-három fekát más, kisebb szerepekbe.

 

Aztán ott volt az új szereplő, Humma Kavula, tök fölöslegesen. Jól ki lehetett volna használni a szerepét, de nem, csak ott volt 3 percig, és ellopta Zaphod fejét, mert a gyagya rendező nem tudott mit kezdeni vele. Zaphodot egyébként alaposan elbaszták, az ő figuráján különösen látszott a rendező tökéletes hozzá nem értése.

 

A szerelmi szál tényleg hazavágta a filmet, abszolút előtérben volt, és így teljesen megsemmisítette az eredeti mű lényegi mondanivalóját (ha takarékra vették volna, akkor sem jön át sok, de így aztán tényleg semmi).

 

Trillian és Arthur jellegtelen volt, Marvin gagyi vízfejű játékrobot, Szlartibartfaszt elég jó, de nem kiemelkedő.

 

Miért volt minden tele a vogonokkal, akikről csak azért tudjuk, hogy bürokraták, mert vagy tízszer elmondták ezt róluk?

 

Magrathea pedig, ha tízszer olyan látványos lett volna, mint amilyen, akkor sem mentette volna ki a filmet a középszerű lovestoryk rózsaszín fostömegéből.

 

Akárhogy is nézem, egyetlen olyan momentuma sem volt a filmnek, ami egy kicsit is emlékezetes lett volna, a delfindal pedig ritka jól sikerült elem: nem sok olyan filmet láttam, ami a mélyponttal indul...