Nos, ha az evolúció szempontjából nézzük a kérdést, akkoör minden élőlényben kétfajta olyan ösztön működik, ami ezt fenntartja: az életösztön és a szaporodási ösztön. (Az életösztön az erősebb mellesleg, ha az állat vagy ember élete veszélyben van szarik a szerelemre...) Ha pl. a kutyákat, macskákat stb emlősöket nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy ők általában tök normálisan viselkednek: kivéve mikor a párzási időszak van, olyankor a normális macska meghülyül, csavarog (természetesen nem ivartalanított állatokra vonatkozik mindez) a nőstény tekereg, búg, nem lehet vele egy helyen megmaradni, a kankutya ugyancsak elcsavarog minden tiltás ellenére, a szuka is azon a két napon mikor éppen fogamzóképes. Az embernél máshogyan van, az ember olyan 15-40 éves kora között fogamzóképes (mármint a nő) és ilyenkor különös jelentőséget tulajdonít a szerelemnek, ami ebből a szempontból nem más, mint a megfeleő apa kiválasztása a szaporodási ösztön szempontjából.

A klímax eljöttével ez az ösztön megszűnik.

Az, ha valaki apácának megy, nem más, mint megpróbálja magában ezt az ösztönt elnyomni, és szvsz. egetverő marhaság.  Legyetek nyugodtak, mindig lesznek annyian, akik a fajfenntartás feladatát végrehajtják, és hogy őszinte legyek, a Föld szempontjából már így is túl sokan vagyunk. Jobb lenne, ha nem gyártanál elméleteket ehhez. Nem mindenkinek lesz gyereke, erről van szó csupán, és az, hogy valaki boldog vagy boldogtalan csak annak a kérdése, hogy ezt a tényt magában hoygan éli meg.  Van aki beletörődik és nem lázong - neki van igaza. Aki nem törődik bele és élete végéig a sorsát átkozza, csak a saját boldogtalanságát sütögeti állandóan. Az ember értékét nem az határozza meg, hogy mennyi ivadéka van.