Ó-ó nem kritika volt, látod, egy betűt én is elrontottam! Csak annyira szép az eredeti!

Nekem olyan háklis magyar irodalomtanárom volt, hogy hála a jó istennek, még mai napig is kb. 40-50 verset tudok fejből kb. ennyire pontosan (18 éve érettségiztem). Amikor számonkérte őket, ordított mint a sakál, ha bármit tévesztettünk, hogy "Nem a tartalomra vagyok kíváncsi fiam!!! (lányoknak is), hanem a versre úgy, ahogy a költő megírta!" És túrta a haját idegességében, ami elég érdekes fejet eredményezett, tekintve, hogy felülről fülig kopasz volt, alatta viszont vállig érő lisztferenc-frizura:)

Ugyanígy, ami a tankönyvben szerepelt, arról egy szót nem volt hajlandó beszélni, közölte, hogy szerinte olvasni tudunk mi is, ő nem papagáj. Így rengeteg mást is tanított nekünk, ill. jobb szerette, ha mindenki részt vesz a dolgokon való gondolkodásban. Tananyagban szereplő verset se kaptunk soha elemezni a dolgozatokban, mindig izgatottan vártuk, milyen különlegességet talál nekünk.

Hozok persze verset, hiányolom már innen Violát :) de ennél is jobban hiányolom szinte az összes költő topicjából a résztvevők saját élményeit. Szerintem kevés az, ha csak úgy működünk, mint egy szöveggyűjtemény.