AZ ÁHITAT ZSOLTÁRAI

1

Szakadt, dúlt ajkunk között forgó
feszülő szavaink is csókká
gömbölyödve bujdosnak itt a
díszes pillák között egymásba-
akadt csodáló szemünkben és
elhalnak hang nélkül; amire
születnek az cifra ajándék,
zsoltáros látás és tudós csók
terebélyén sárga rigóknak
szárnyas, csattogó ölelése.

1929. augusztus 27.

 

 

2

 

Régen lehozott fénylő

csillagok akarnak szökni

az ujjaim közül

mert nagyon szeretlek

látod

őszi bokrok duzzadó

bogyófürtjein feszül

életem kedve, érett

kalászoknak terheit

érzem és éjjelenként

csókos nyelvem alkonyi

pirossát rácsókolom

némán a tenyeredre.

 

1928. december 10.