Sziasztok!

Tegnap megint részem volt egy kis "kényszer mezítlábazás"-ban. Elmentünk a barátom egyik ritkán látogatott rokonaihoz. Előre szólt, hogy ezek eléggé vonalas, konzervatív emberek, (egy jó 60-as házaspár), jó lenne, ha úgy választanék ruhát és lábbelit! Oké, egy aránylag konszolidált halványzöldes nyári ruhát vettem fe (amúgy nem szeretem, de úgy gondoltam, illik az alkalomhoz) és fehér, félmagas sarkú, mutatós, de roppant kényelmetlen papucsot. No, jó...

A házba lépve, persze illik levenni a lábbelit (így aztán nem sokat volt rajtam) és körbenéztünk kicsit. Mivel jó idő volt, a hátsó ajtón kijöttünk az árnyékos teraszra telepedtünk beszélgetni. A papucs maradt a főbejáratnál. ;-) Egyszer látom ám, hogy az idén tavasszal született, tök édi kis kutyus fut az udvaron a kert felé és valami ismerős fehér tárgyat cipel. Igen, elcsórta a papucsomat! A többiek nem vették észre.

Amikor vége a rokonlátogatásnak, hol a papucsom? A házigazdák szörnyű zavarát látva úgy tettem, mintha csak akkor venném észre, hogy a kutyuli a kertben félig már elásta, jól összekoszolta és összerágta a papucsot.

A továbbiakban senkinek nem volt kifogása azellen, hogy mezítláb voltam. :-)