Vukkancs 2005.06.27 0 0 135 Sohasem tudom meg Csak pihenek egy kicsit a gesztenyefa virághullása alatt, a méhek bódító zümmögésében, mert megfáradtam és szédít az álom és ég a szemem. Vándortarisznyám mellettem nyugszik, minden ág meghajlott és letört alatta, felsebezte vállamat, most itt pihen oldalam mellett és nézem sokáig: Nem tudom, mi van benne, valami megbízatás, világokat rendítő titok lezárva s lepecsételve hét pecséttel. Vagy csak iromba gyémánt, súlyos aranytömb, talán csak ólom és fekete szikla, mit tudom én, - nekem el kell vinnem és át kell adnom fáradtságos vándor-útam végén. Akkor egy mosollyal elbocsátanak pihenőre és soha, soha sem tudom meg: mit hurcoltam egy életen keresztül. 1930