Azonkívül nem arról írtam, hogy lenne egy teljes képed, és abból mazsoláznál, hanem arról, hogy már "ab ovo" nincs meg a teljes képed. Mert

a) eleve szubjektíven minősíted, mi számít sértőnek.

b) eleve csak azok az esetek ragadnak meg, amiket így minősítesz.

Így lesz 7 vagy 9 a 10-ből. Illusztratív számpéldaként:

Van vagy 100 eset, ebből 10 marad meg benned. Ebből 3 esetben mondjuk jogos a minősítésed, a többi 4 vagy 6 esetben ellenben egyszerűen olyasmit magyarázol bele, aminek nincs helye benne.

Ezért kell nagyon vigyázni az ilyen sérelmi alapú dolgokkal. Tudom ajánlani, hogy nézz utána a szociálpszichológiában az attribúció problémájának (főleg annak, milyen módon működik szándékok, illetve beállítódások attribúciója mások cselekedeteivel/szóbel megnyilvánulásaival kapcsolatban), valamint az információ feldolgozás és szűrés kérdéseinek (Forgas: "A társas érintkezés érintkezés pszichológiája" c. könyve elég jó forrásmunka).

Fontos: nem Téged minősítettelek ezzel az aránnyal. Ez emberi sajátság: tipikusan ilyen rosszak az arányok, ha sérelmeket vesznek számba az emberek olyan csoportok részéről, amelyekkel már eleve nem értenek egyet.

Az én arányaim is valószínűleg ilyen rosszak, egyet tudok tenni: nem hiszek a saját benyomásaimnak, független forrásoknak nézek utána. Szélsőjobbosnak érzett pártok esetén elolvasom a programjukat, amit magukról írnak. Ilyenkor mindenki fényezi magát, nem mutatja ki foga fehérjét, tehát ez szinte biztosan pozitív irányba billenti a mérleget. Törtélemi sérelmek esetén a történelmi tényeknek nézek utána (amennyire időm engedi, és amennyire azok ismertek). Nickek esetén megvan az a szokásom, hogy elolvasom a hozzászólásaik egy jó részét időben visszafelé, és mérlegelem az ennek alapján kialakult képet. Megvannak a technikák, hogyan lehet csökkenteni az ilyen jellegű hibát, ha elkerülni teljesen nem is könnyű.