Nem tudom, miért emlékszem Damaszkuszra, de valami damaszkuszi estélyen a két nagykövet egymás mellé került, és (független) tanúk hallótávolában váltott néhány keresetlen szót, ilyesmi rémlik.

Szaddámnak három vitája volt Kuvaittal (és sokkal kevésbé élesen Szaúd-Arábiával):

Kuvait (és Szaúd-Arábia) nem voltak hajlandóak elengedni Irak az iráni háborúban felhalmozott adósságát (illetve legalább nem az egészet), noha Szaddám saját állítása szerint - no meg, végső soron, a tények szerint is - legalább annyira harcolt érettük, mint saját magáért.

Kuvait Szaddám szerint nem tartotta be OPEC-kvótáját, és ezzel lenyomta az olajárat (akkor még messze volt a peak oil, meg a fogyasztás is kevesebb...), és így neki nem volt pénze az arabokért vérrel és vassal (és gázzal) küzdő hősi országát újjáépíteni (és az előző pontban egyébként leírni követelt adósságait visszafizetni).

Továbbá szerepet játszottak az általad is említett határviták is, amihez hozzátartozik, hogy a vitatott területen és annak két oldalán egy hatalmas olajmező terült el, és Szaddám lehetséges, hogy nem is megalapozatlanul állította azt, hogy a kuvaitiak sajátos ferde fúrótechnikával végülis az iraki oldalon található kutak elől szívták le az éltető nedűt.

Az amerikaiak azt gondolták (vagy legalább: gondolhatták), hogy a Kuwaittal való viták fegyveres megoldása annyit tesz, hogy elfoglalják a vitatott olajmezőt meg szigeteket, deklarálják, hogy a büdös életben nem fizetnek vissza egy vasat sem Kuwaitnak, és gyakorlatilag kényszerítik Kuvaitot olajtermelése visszafogására.