Avatara

Ahhoz, hogy előbbre jussunk ek kellene fogadni, hogy a nyelvrokonságot (finnugor), mint nyelvészeti fogalmat használjuk, és ne, mint származástanit.

Az, hogy ki honnan származott és merre vándorolt, az már más tudományok körébe tartozik. A nyelvtudomány lehet mankó.

 

A nyelvészeti kategóriák hangtani, szótani, alaktani (az alaktan foglalkozik a még önállóan jelentéssel bíró nyelvi egységekkel akár tő, rag, jel, képző legyen is az) és mondattani.

Ennek komoly jelentősége van az összehasonlításban. A rokonított nyelvek, mind a négy kategóriában nagy számú azonosságot mutatnak.

Szemben azzal, amit Te a 2-es pontban állítasz.

 

Amit írsz, az még megcáfolhatatlan tény: "például az indoeurópai nyelvek némelyike szókészletével, nyelvtani szerkezetével is vannak feltűnő hasonlóságok"

Sőt nagyon sok nyelvvel, amellyel érintkeztünk. De ez nem elég a nyelvrokonság tényének megállapításához.

Egy nyelvész valószínüleg csak mosolyogna az állításodon, mert annyira tudatlan felvetés.

A lényeg nem a nyelvészetet kell elkárhoztatni, ha a nyelvrokonság tényeit felfedik.:)))

 

A finnugor nyelvrokonság önmagában nem adhat származástani, rokonsági, vándorlási elméleteket, de nyelvészeti tényei ettől még tények.

Ha vitázni akarsz velük, akkor talán előbb meg kell ezeket a tényeket ismerni.

 

Az én olvasatomban az iskolás (gimnáziumig) nyelvtörténeti tananyagból a legtöbb ember fejében annyi maradt meg, hogy a magyar és a finn nyelvek rokonok, és még talán tud is öt, hat szót ami egészen hasonlít.

Ez kb. olyan, mintha én a kertemben minden sötétebb földdarabot elkezdenék turkálni, mert halottam, hogy így keresik a régészek is, oszt ott biztos vagyok benne, hogy találok majd egy kelta sírt.