Az alant leírt esemény mindössze a körülmények szerencsés összjátéka. Ugyan én lennék az utolsó, aki alulértékeli a zoknik intelligenciáját, jóindulatuk alábecsülésében a sor elején tülekednék. Habár évezredenként akad egy-két zokni, aki jó szívvel viseltetik gazdája iránt, ilyen azonban, elnyomott helyzetüket is figyelembe véve, csak elvétve akadhat.

A legvalószínűbb feltevés, hogy az árván maradt zokni azért maradt árván, mert szegényes anyagi eszközeikből csak egyikük utazására futotta a Zoknik Vadászföljére, ahol minden zokni szabad és testvér. A másik maradt gürcölni, a felhalmozott addóssághalmokat törleszteni.
Ebben már persze nem lehetek biztos, hiszen személyesen nem ismerem a nevezett lábtyűt, de úgy tűnik, a rabszolgasorsban megtört (lukas) fél pár zokni helyett kellett beugrania, és ott nyögnie az iga (talp) alatt, míg fel nem szabadul, vagy ő maga is elődje sorsára nem jut.

Ezzel kapcsolatban lenne egy javaslatom.
Na nem a Szabad Zoknikért mozgalom megalapítása, hanem terheik csökkentése. Főleg így nyáron. Ha hordhat az ember szandált, minek ahhoz zokni? Úgymond "a biztonság kedvéért" vihetünk magunkkal zoknit, esetleg úgy, hogy épp csak kikandikáljanak a táskából. Hadd lássanak világot, hadd lássák, milyen világot hagynak maguk mögött, ha emigrálnak.

(Arról nem is szólva, hogy az esetleges zsebtolvajok egy felületes pillantással nem tudják eldönteni, hogy zokni kukucskál-e ki a szütyőből, vagy idomított homoki viperánk. Két legyet egy csapásra. Ez utóbbiról azért érdemes hallgatni a zoknik előtt, jobb, ha azt hiszik, az egész kirándulás az ő kedvükért történt. Jó lelkek azok a maguk módján, csak kicsit hajlamosak a sértődésre.)