Igazad van, nem mentek jól a dolgok. A dolgok csak jobban mentek. Ennyi az egész.

Magyarázat: az előző kormányfő és kormánya nemzetileg elkötelezett volt. Minden olyan lépése, melyet fogcsikorgatva kritizált az akkori ellenzék ezen az elkötelezettségen alapult.  Hibáztak? Igen, sokat. Rózsaszín volt a köd? Igen, mert meg is írták-mondták, hogy önbecsülés, öntudat, önismeret és nemzeti büszkeség nélkül csak puffernemzet leszünk az Unióban. Mi bizonyítja ebben a kérdésben az igazukat?

Azok a volt szovjet megszállás, illetve kontroll alatt tartott országok, melyek hozzánk hasonló helyzetből, de általában rosszabb helyzetből indultak 15 éve, sok tekintetben megelőztek minket. Főként nem adósították el magukat nemzedékek sorára. Miért is? Akár szociáldemokrata, akár bármilyen polgári kormányuk volt, az nemzeti  (a nemzet érdekében) kulturális, gazdasági, oktatási, honvédelmi, etc. politikát folytatott. (Csehország-Benes-ügy csak egy példa) Nálunk most már két ciklusban (minden második ciklusban) ha elemezzük a politika irányait, céljait az látható, hogy egy nemzetek felett álló pénzügyi-kereskedelmi-termelői csoport

helytartóiként politizáltak (-nak). Ezt pedig egy végtelenül ostoba kommunikációval úgy adják el, hogy az Unió elvárási. Pedig ilyen nincs.

Én nem idézek korabeli elemzésekből különösen nem olyanokból, amelyek íróiról pontosan lehet tudni politikai-erkölcsi hovatartozásukat. Milyen érvelés az, hogy úgy kritizálok egy kormányzati munkát, hogy a korabeli ellenzék szócsövét állítom szembe a valósággal. Ez már nem politikai, hanem morális kérdés.

Ismétlem: nem volt hibátlan, vagy egyértelműen sikeres az Orbán kormány (a választások nagyon rossz koalicióba kényszerítették!), viszont azt nyugodtan állíthatom, hogy ma sokkal jobb állapotban lenne az ország, ha még egy ciklust kapnak a választópolgároktól.   Gábor