saját magamra reflektálok:

 2005.06.02. Megállapítottam, hogy a kertes ház csótányszempontból ideális hely.

Hehe.

Tegnap megjelent az első csótányunk... Egy világ dőlt bennem össze, oda a biztonságérzet: most már minden este enyhe gyomorgörccsel fogom felkapocsolni a villanyt a konyhában. Viszont érdekes volt, hogy a lakótársam, aki még nem látott csótányt, és a bogaraktól se kap sikítófrászt, mint én, ettől a darabtól igencsak megilletődött, és éjfélig csapkodta/kergette kifele a hűtő alól. Fél liter Domestos ráfújása után a csóti elkapható állapotba került...

Mindennek a lényege az, hogy a csótány Istennek ama csapásai közül való, amelyek ellen nincs védelem és orvosság; bele kell nyugodni, hogy a világ bármely szegletébe bújunk is, csótánypajti mindig ott lesz, mint egy hű társ... (lehet, hogy engem különösen szeret?)

Emeletes házakban milyen most a helyzet? Jó vagy rossz év van?