konyvmuves 2005.06.05 0 0 953 TRIANON * Fájás szúrt, ha kergettem kutyát Hóval mostam a hold árnyékot Könnyem sózta, hogy ne sajnáljam Mikor a tej már forrva habzott . Éreztem lázat éjszakákon Légy szállt a tejbe, mikor alvadt Pereltem néha Istenemmel Hogyha szeret - miért sanyargat? . Nyomor és jóság hajlott össze Áldott a bárány és a bűnbak Hiába szánjuk bűneinket A bölcsek bölcse most is hallgat . Mi vagyunk, akit megveretnek Megszórnak sárral, utcakővel Mi vagyunk, akit megcsúfolnak Magor-fiakért szenvedőket. . Azért Te nagy Isten, ne feledd Szívünkben él még a szeretet - Kik megszőtték itt szemfedőnket A-tól Zsé-ig otthonra leltek - . Vesztünkre törnek kik gyülölnek Rabolják ősi kincseinket - Kelj fel, Balsorsos, szittya Isten Magyar légy - engesztelhetetlen! . Balsorsos, szittya Atya Isten Kelj fel és nyergelj ősi hittel! Előzmény: konyvmuves (952)