legalábbis

amit

elsődleges

találkoznak

egyik

mérkőzéseket

azonban

rokonokat

 

-o-

 

Egymás mellett

 

Várj! Ne fuss el…

Legalábbis ne ilyen gyorsan.

Viharos az éjjel;

Álmomban azonban

Együtt forogtam napsütötte réttel,

Köddel, fákkal, virágokkal.

Egyik felén árny, másikon a nap:

Homályig szikrázik a fény,

S ott, ahol találkoznak,

Tér és idő peremén

Egyedül; a rokonokat

Önmagad körül a tér

Itta fel. Amit építettél,

Amit mások építettek,

Korlátokat, átlépnéd

Az elveszett mérkőzéseket.

De, ez az elillanó Földi lét

Ideköt… immár elsődlegessé lett,

Kitörnöd fájna, nem lehet.

Elfut a vég, a születés,

Az idő… az életek.

És

Sohasem áll meg.

Várj! Csak egy kicsit még…

 

(Tudom hosszú, de szerencsémre mondhatom, hogy a szabályok kedvéért kétsoronként számítsátok, a többi csupán formaság. ;o) )