A Septuaginta 

      "Nagyjából ugyanebben az időben történik az egyiptomi (alexandriai) diaszpórában az ószövetségi könyvek görög nyelvre való fordítása. Aki kezébe veszi a Septuagintát és összehasonlítja az eredeti héber szöveggel, azonnal észreveszi, hogy ez a fordítás igen-igen hűséges és lelkiismeretes munka nyomán állt elő. Ez a hűség és lelkiismeretesség a diaszpórában élő zsidó fordítók vallásos buzgóságának tudható be.3

     De a Septuaginta görög szövege mögött nem csupán az a zsidó vallásos buzgóság, hűség és lelkiismeretesség fedezhető fel, amelynek eredménye az általában szó szerinti fordítás. A fordítók ugyanis más szempontokat is figyelembe vettek. A héber szöveg görögre való átültetése mindenekelőtt azt a célt szolgálta, hogy Isten ószövetségi igéi érthetővé váljanak a héberül már nem beszélő és diaszpórában élő zsidóság számára. Azonban az elsődleges és égető szükség megoldása közben a fordítóknak olyan kérdésekkel kellett szembesülniük, amelyek valószínűleg nehéz, s talán kezdettől fogva vitatott megoldások elé állították őket.

     A héber szövegek görög nyelvre való fordítása nyitás volt. Ez a fordítás mindenekelőtt nyelvi nyitás azáltal, hogy az ószövetség igéi feltárulkoztak az előtt a görög nyelv előtt, amelyet az Egyiptomban élő zsidók beszéltek. Csakhogy ez a görög nyelv egyben a hellenista világ nyelve is volt; és éppen ebben rejlik a görög Septuaginta páratlan jelentősége. A fordítók pedig kezdettől fogva tudatában voltak ennek. Míg az elsődleges és égető szükség megoldásán fáradoztak, azzal is számoltak, hogy fordításuk nem csak a diaszpórában élő zsidóké lesz, hanem egyben az egész hellenista világéjé is lehet, vagyis missziós iratgyűjteménnyé.

     A Septuaginta fordítóinak munkája merészség volt. De a görögre való fordítás merészségével elkerülhetetlenül együtt járt egy világméretű nyitás még merészebb lépése, amelyre az egyiptomi diaszpóra igent mondott. Ezért a Septuaginta fordítói figyelembe vették a misszió nélkülözhetetlen követelményeit is: a görög nyelvhez és gondolkozáshoz való alkalmazkodást, éspedig azért, hogy a világot teremtő és mindent fenntartó egy Istenben a görögül beszélő pogány is felismerhesse a maga egyetlen igaz Istenét és Urát.

      A Septuaginta több kéz munkája és hosszabb ideig tartó átdolgozások eredményeképpen állt elő. Első azonnal szembetűnő jellegzetessége az, hogy egységesen folyó nyelven szólaltatja meg azt a héber kánont, amelynek könyvei szintén több átdolgozáson mentek át, de mégsem gyakorolnak az olvasóra egységes hatást. Ugyanis a Septuagintának azok az egyenetlenségei, amelyek az egyes könyvek különböző időben történt átültetésének következtében jelentkeznek, kevésbé tűnnek fel az eredeti héber szövegek stílusbeli és szókincset illető különbségei mellett. A fordítók jól értettek a héber szinonimacsoportok egyszerűsítéséhez és összevonásához."