Angol királynő....
http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0433&article=2004-0816-1354-00IPGL
VÁNCSA ISTVÁN
Single, pure, malt
A hét politikai híre számunkra abban áll, hogy a királyno Balmoralba érkezett, és nem tudott bemenni a kastélyba, mert az tele volt turistákkal. Nem vitatjuk, természetesen, hogy az elmúlt pár napban történtek további érdekes dolgok is, melyeket, kello jóindulattal szemlélve, úgyszintén szignifikánsnak tekinthetnénk, belolünk azonban a kello jóindulat hiányzik. Azért hiányzik, mert a magyar belpolitika különféle allergiás tüneteket idéz elo nálunk, kötelességérzetünk ugyan afelé ösztökél, hogy foglalkozzunk velük, mármint a magyar róna történéseivel, biológiai lényünk azonban ellenáll, emiatt aztán kénytelenek vagyunk valamelyest távolabbra tekinteni. A kies Aberdeenshire jön tehát a képbe, ezen belül is a házikó, ahová a királyno a nyári melegek elol rendszeresen elvonul, ahogy más politikusok is elvonulnak, a szerencsésebbek Horvátországba, a kevésbé szerencsések Skóciába. Fenti mondatunkat már vissza is vonjuk, ha választanunk kéne, hova menjünk nyáron, a forró Isztriai-félszigetre vagy a huvös Skóciába, nem kérdés, hogy melyiket választanánk, Skóciába, single, pure, malt, ha szabad megengednünk magunknak némi szubjektivitást, és már mért ne szabadna. Megkockáztatunk továbbá egy hipotézist, amely szerint a britek ezt Indiában tanulták, India különféle uralkodói nyári lakokat tartottak fenn északon, a huvös Kasmírban, a britek ezt érdeklodéssel figyelték, föl is írták valahová, hogy ott jó nyaralni, ahol nincs olyan meleg. Már amennyiben uralkodók vagyunk. Azóta a brit uralkodóház a huvös északra vonul el a nyári hónapokban, a brit alattvalót pedig, a többi balfasz társaságában, Mallorcán eszi a fene, ám ezzel most nem foglalkozunk.
Nyájas olvasónk nyilván arra saccol, hogy kábé ezen a ponton fogjuk képbe hozni Demszkyt, Weklert vagy legalábbis a Fokefét, de nem, sot még a terepjáró is csak késobb következik. Maradunk egyelore Balmoralnál.
A News of the World tudósítása szerint tehát a királyno megérkezett Balmoralba, ami egyébként nem egy helység, mint gondolnók, nem olyan, mint Hajdúszoboszló, hanem csak egy ház, úgy hívják, Balmoral Castle, bárki megnézheti, belépodíj öt font, hatvan éven felülieknek négy font, gyerekeknek tizenhat éves korig egy font, a hülyének is megéri. Évente nyolcvanezren látogatják, ebbol is jön egy kis pénz a konyhára, kleine Fische gute Fische, a királyno közismerten takarékos asszony, esténként körbejár a Buckingham-palotában, és eloltogatja az égve hagyott villanyokat. Viszont ennek is megvan az ára, lemegy az ember a telekre, és azt látja, hogy az ingatlan területén három japán és ugyanannyi magyar turistacsoport nyüzsög. Hetvennyolc évesek vagyunk, ötvenenegy éve brit uralkodók, továbbá pisilnünk kell, de nem mehetünk be a saját házunkba, mert ott van benn a Jenoke, és papayaízu csipszet eszik. Szerencsére van büfé, ahol le lehet ülni, kapunk egy kávét vagy valamit, azzal kihúzzuk, míg elvonul a nép.
Balmoral büféje épp tele volt turistákkal, és ezek a turisták azt látták, hogy megjelenik körükben II. Erzsébet, Isten kegyelmébol Nagy Britannia és Észak-Írország egyesült királyságának uralkodója, a Brit Nemzetközösség feje, a hit védelmezoje, nem utolsósorban az ingatlan tulajdonosa, sorba áll, szarvasburgert rendel, sonkás szendvicset, továbbá egy tányér stoviest, zabzsömlével meg egy kancsó teát, jó étvágya van neki, hál' istennek, aztán fogja a tálcáját, üres asztalt keres, leül, falatozni kezd. Kelet-európai, pontosabban magyar szemmel nézve ebbol az egészbol csak a stovies tunik szokatlannak, nyájas olvasóm talán nem is tudja, mi ez, úgyhogy elmondom. Skót étel, kockára vágott krumplit fozünk sós tejben, egyidejuleg vajon hagymát dinsztelünk, felbontunk egy húskonzervet, tartalmát összedaraboljuk, majd elkeverjük a megdinsztelt hagymával, aztán a fott krumplival, és ezzel kész is. Aberdeenshire konyhamuvészetének egyik fénypontja, persze mást is tudnak fozni, ám ez a csúcs.
Balmoral egyébként nem valami patinás, régi kastély, mint gondolnók, ellenkezoleg. Története 1842-ben kezdodik, amikor Viktória királyno kiszúrt magának egy közmuvesítetlen telken álló skót parasztházat, kicsi volt, ronda és nem eladó, viszont a királyno, vagyonnyilatkozatából kitunoen, joggal remélhette, hogy ha megvenni nem is tudja, kibérelni talán igen. Az optimizmus csodákat tesz, Albert herceg takarékossága úgyszintén, tíz év spórolás eredményeképp övék is lett a házikó. Viszont akkor már megvolt a kis Victoria, a kis Albert, továbbá Alice, Alfred, Helena, Louise, sot Arthur is, úgyhogy keresett a család egy helybeli építészt, aki végül a régitol száz méternyire új házat emelt, ez a Balmoral Castle, másfél évszázada a brit uralkodóház dácsája, ma már van benne vízvezeték, el lehet felejteni a lajtkocsit meg a budit az udvar végén.
Rögtön kitérünk a terepjáróra is, beszámolónknak ez egy fontos eleme lesz, luxusterepjáróról van szó, mi másról lehetne. Elobb azonban tisztán kell látnunk, hogy Balmoral egy 18 659 hektáros birtok, ami önfenntartó, a királyi család ugyanis nincs abban a helyzetben, hogy számolatlanul szórhassa a pénzt. Sajnos, a birtok földje silány, muvelésre nem igazán alkalmas, egy része ki van adva bérlegeltetésre, más részén a királyno huszonkilenc tehene kérodzik, megint más részén fajdokat nevelnek, a többi erdo. Méhészet is van, hogy el ne felejtsük, négyszázötven család, mézüket a bejártnál lévo ajándékboltban lehet megvásárolni, ez is hoz valamennyit a konyhára, már ha az adó befizetése után marad belole valami. Végezetül pedig van a terepjáró, amit ki lehet bérelni, és el lehet menni vele a Lochnagar lábánál fekvo lápvidékig. A kétórás út fejenként harmincöt, a háromórás negyvenöt fontba kerül. Vagyis a királyno az o dácsájával összefüggésben nem bérli a terepjárót, hanem bérbe adja, ennyi az egész.
Balmoral egyébként ma már sokkal többet ér, mint százötven évvel ezelott. Ez is arra mutat, hogy az ingatlanbizniszhez érteni kell.
