szanzaveronika Creative Commons License 2005.05.30 0 0 392

"Ami ezt a mutációt illeti - bár nem érzem magam szakértőnek, dehát véleményt kérsz:

Sosem állítottam, hogy a véletlen a szándékosnak kizárólagos ellenpárja. Tehát ha nem hiszek a véletlenben, attól még készülhet mutáns kiscica, valamelyik ősének (szándékos közösüléséből eredő) domináns jellegéből - bizonyos általunk nem ismert, de létező kozmikus törvény érvényesülése alapján."

--------------------------------------------

 

Tivadar, te állandóan összemosod az eseményeket. A közösülés szándékos (is lehet, ha nagyon akarod), de maga a mutáció? - Az nyilván nem szándékos. Úgy jött ki a dolog. És én nem azt kérdeztem, hogy mi a mutáció OKA. Hanem hogy hogyan áll ez az Isten szándékaival összhangban. Erre próbálj meg válaszolni, légyszi.

 

---------------------------------------------

Kérdés: ha egy felhőkarcoló 100. emeletéről ledobok 1 kavicsot, akkor mi a véletlen szerinted, az hogy eltalál valakit, vagy nem talál el?

----------------------------------------------

 

Ez nem is jó kérdés. Nyilvánvalóan a válasz az, hogy a körülményektől függ. Attól, hogy mi volt a szándékod, attól, hogy mennyire volt ez reális szándék, attól, hogy mennyire voltál ura ennek a cselekedetnek - ez a véletlen köznapi jelentése.

Én viszont az olyan véletlenekről beszélek, amik olyanok, hogy: több lehetséges eredmény van, ezek egyformán esélyesek, és valamelyiknek meg kell valósulnia, és akkor az egyik megvalósul. Mint a lottóhúzás. Kell öt számot húzni, és ezért aztán ki is húzódik öt szám, hogy miért pont azok, erre a kérdésre lehet, hogy választ adna az egész világ arra a pillanatra történő elemzése, de ez olyan feladat, amire nem képes ember. Ok van, ha a világ akkori állapotát nevezhetjük oknak. De az okban még nem kell senki akaratát látni.

A világ működése nagyon távol is állhat a köznapi gondolkodástól. Azt hiszem, Zutymó linkelt be valamikor egy nagyon érdekes oldalt, ahol egy icipici ízelítőt kaphat az ember az atomi szintű fizikából. Ha csak a számodra érzékelhető világban gondolkodsz, akkor érthető, hogy ennyire emberien gondolkodsz. De amikor valaki szembesül csak olyan egyszerű dolgokkal, mint az elektronok helye az atommag körül, akkor nem sokáig tudja tartani azt a látásmódot, aminek alapján azt mondja, hogy mindennek oka van. Néha az "ok" szó nem is értelmezhető. Persze, csak úgy tudjuk elképzelni, hogy minden a világban folyamatos. De ugyanakkor vannak olyan topologikus terek, amik nem folytonosak, és ezeket a szemléleteket használják fizikában. Nyilván ezek túl vannak a normál emberi szemléleteken, és csak fogalmakban meg számításokban lehet ezt elképzelni, használni, de lehet őket használni még. Viszont nem tudhatjuk, hogy nem léteznek-e olyan dolgok, amikre már olyan modelleket sem tudunk majd kitalálni, amik legalább fogalmi meg számítási szinten használhatóak. Ha létezik ilyen, akkor ott az ok fogalom értelmét veszti. Egyelőre mondjuk az általam erőteljesen emlegetett példa is ilyen.

És ha mégsem lesz olyan bonyolultságú jelenség a világban, hogy értelmüket veszítsék azok a fogalmak, amikben mi gondolkodunk, akkor sem kell feltétlenül Isten ahhoz, hogy mindennek legyen oka. Hiszen a világegyetem egyik állapotából következhet a következő. Ez nyilván nem jelenti, hogy ez az átmenet biztosan nem véletlenszerű, hiszen lehet, hogy nincs kizárólagos törvényszerűség, lehet, hogy egyik állapotból sokféle másik állapot következhetne, és abból egynek meg kell valósulnia, és véletlenszerűen dől el, hogy melyik.

Egyedül ahhoz van szükség Isten létének feltételezésére, hogy szándékosságot tudjunk feltételezni. Ez már nem megy máshogy, csak úgy, hogyha van egy mindenekfeletti lény - emberi tulajdonságokkal: vágyak, problémák, szándék -, aki uralja az egész világot.

De ez a feltételezés nagyon merész. És semmi másból nem következik, csak az emberközpontú gondolkodásból. Szerintem.

Előzmény: tivadar (389)