Sziasztok,

 

Én főként read only módban működöm itt a topicon, de most azt hiszem hozzá kellene szólnom ahhoz, mit is szól a környezetünk ahhoz, amin mi keresztülmegyünk, ill. ahhoz, mi hogy állunk a lombik témához.

Csak hogy tudjátok, nálunk annak az esélye, hogy spontán babánk lesz 0%. Egyből lombikozunk, mert a páromból csak biopszia utjan lehet megtermékenyítéshez anyagot nyerni.

Ez nem olyan régen derült ki, és akkor én kb. egy-két napig azt éreztem itt a világ vége....de rájöttem hamar, hogy ez persze nem igaz.

Mi a családban, sőt mostmár a barátok közt is elmonjduk mi van, ha kérdezik. Persze nem hirdetjük, hogy mi van velünk, de ha valaki érdeklődik annak elmondjuk őszintén és nyíltan.

És ami szerintem a lényeg, mindezt mi úgy tálaljuk, hogy van egy technikai akadály, ami miatt segítséget kell igénybe vennünk. Pozitivan beszélünk erről mindenkinek, azt hiszem ez be is jött nekünk. Egyedül anyósom az, akit nem sikerült abba az irányba fordítani, hogy ne aggódjon már, mert a problémára van megoldás. (azt hiszem, saját magát okolja valahol, hogy a fia egy öröklött betegése miatt kell lombikozni)

Én ezt az egészet úgy is élem meg, mint egy feladat, amit meg kell oldani, természetesen van megoldás. Mondhatom sokkal könnyebb, mint elmerülni és azon filózni, milyen nehéz is ez, és mért pont velünk történik stb.

 

Mielőtt megköveznétek azért hogy a "lurkógyártást" feladatnak tekintem csak, mindenkit biztosíthatok a párom és én is azzal a felfogással élünk, hogy az élet értelme bizony a gyermekekben rejlik. És ez azóta sem változott, továbbra is legalább három lurkót szeretnénk. A lukrókkal fog kiteljesedni az életünk.

 

Szóval azt gondolom, ha belőletek sugárzik az, hogy tragédiaként élitek meg a lombikozást, akkor a környezetetek is így fog reagálni. Nálunk az első sokk után, egy kivétellel az összes ember pozitív reakciókat adott, biztattak, és nem sajnáltak, függetlenül iskolai végzettségtől, intelligenciától.

 

Gingerrrr