Kedves CSerfa!

Az ismerősöm a következőt írta nekem felháborodva, hogy hamis tanúbizonyságot tettem róla:

"Én egyáltalán nem az áldásokért tértem meg, csak az azokról olvasottak győzek meg, hogy Jézus él, mert csodákat tesz az emberekkel. Te lovagoltál folyton azon, hogy szabadítson meg a szociális fóbiától, én csak az örök életet és a boldogságot, békességet, Istennel való jó viszonyt akartam. Én azért tértem meg, hogy boldog
legyek, ahogy azok, akik Istennel járnak. Az áldások (gyógyulás, anyagiak, földi siker) teljesen másodlagosak voltak, csak azért idegesített, hogy nem jönnek be, mert ez azt bizonyította (az akkori felfogás szerint), hogy valamiért nem fogad el Isten, nem vagyok jó keresztény, nem vagyok közösségben Vele, mert nincs elég hitem.
Engem mindig a lényeg foglalkoztatott, nem a felszínes áldások, legfeljebb a békesség és az üdvbizonyosság mint áldás. És egyáltalánnem az riasztott el Istentől, hogy nem kaptam meg az áldásokat, hanem az, hogy nem kaptam meg az üdvbizonyosságot és a békességet"

Gondolom, tartozom ezzel neki, hogy korrigálom a róla alkotott véleményemet.