Most látogattam el (az előző hozzászólásom után) a "Magányos keresztények topicja" című topicba. Egyedi és hosszú címe sarkallt erre. Szegény ember (mármint az indító) egyrészt jól el van veszve, másrészt erre még egy lapáttal rátesznek azok, akjik jól beszóülnak, hogy miért nem csinál már valamit (persze semmi konkrét tanács/javaslat).
Ez szegénynek nem is tesz jót, és egyre jobban elmerül az önsajnálat mocsarában, holott csak hasonszőrű társakat keresett, akik hasonlóképpen jártak, hátha ez az alaptéma kilendíti őket a holtpontról...

Az azonban igaz, hogy a jó dolgokat kellene megkeresnünk ha úgy érezzük, teljesen üres az életünk, és hiába kepesztünk, nem sikerül semmi. Hátha beugrik valami, ami továbbsegít.
Már csak az is elvenné különben az életkedvünket, ha pusztán testi hibáinkat vennénk számba. Ezért egy hétig szabadon mindenki beírhatja, mennyire mutáns-nyomorék is ő, csak a hecc kedvéért. Íme egy példa:
- lúdtalpam van (ha hagyom)
- rövidlátok (de szemveggel még bírom, úgy 8-as körül van most mindkettő)
- az egyik kézcsontom a tenyeremben "furán nőtt" - idézet a röntgen kiértékelőjétől
- a lábfejeim alapban hajlamosak lennének befelé állni a hagyományos kifelé helyett
- férfi létemre nem vagyok túl magas (kb. 160-165)
- alkatom ványadt (kb. 48 kiló, ez persze nem jelenti azt, hogy gyenge is lennék) (és persze az összes doki azt hiszi, alultáplált vagyok, pedig nem)
- még a tejfogaimnak is volt gyökere
- allergiás vagyok a fűre (ehhez jön, hogy az agrártudományira iratkoztam be... Én is hülye vagyok, mi?)
- látens csípőficamot mondtak, mikor a jogsihoz csináltattam a vizsgálatokat
- a neurológus aszondta, remeg a kezem alapban (egyenesen kitartva), ezért menjek vissza (persze azóta sem mentem)
- 38-as maradt a lábam - ilyenre cipőt csak kifejezetten nőit lehet kapni idehaza (az meg nem kell, természetesen)

Szóval mind tök mutánsok vagyunk!:)