kedves kisbé!

> nekem rémlik még valami olyasmi tanulmányaimból, hogy azért lehet kötőhangzó nélkül, mert ennek az "a"-nak nincs funkciója.

A nyelvben rengeteg dolognak nincs funkciója, mégis a nyelv része. Ilyen érvekkel szakszerű magyarázat nem adható. Pl. a <http://www.freeweb.hu/romanid/DT2/index.php?a=%5B19%5D&b=2&d=31> cím kilistázza azokat a szavakat, amelyek tárgyraja lehet egyszerű -t, de kötőhangzós -at is. Aki ezt mondta (írta) neked, az álmagyarázattal akarta kiszúrni a szemed.

Sőt, éppen hogy az új módiban van funkciója a kötőhangzónak: hiszen a kötőhangzó sokszor "megmondja" a szófajt. vegyük pl. az Ezek vörösek? kérdést: ekkor az iránt érdeklődünk, hogy a kérdezett dolgok vörös színűek-e. De pl. az Ezek vörösök? értelme más: 'Ezek kommunisták?'

Az Ezek eladók? kérdés jelentése két fajta lehet: (1) 'Ezek elárusítással foglalkozók dolgozók?', ill. (2) 'Ezek megvehetők?'. Ha viszont azt kérdezzük, hogy Ezek eladóak?, akkor ennek értelme csak (2) szerinti lehet, mivel a kötőhangzó csak melléknévhez járulhat. Sőt, annál, aki beszúrja a kötőhangzót -- mint pl. én -- biztos lehetsz abban, hogy a kötőhangzó nélküli Ezek eladók? jelentése (1) szerinti, mivel ő a (2) értelemben beszúrná a kötőhangzót. Tehát éppen azt látjuk, hogy a kötőhangzó azért terjed újabban, mert van funkciója.

Ez a folyamat egyébként nem itt és régebben kezdődött az -ú/ű végű mellékneveknél: ma már nem is mondhatjuk azt, hogy "szomorún végződött ez a történet", hanem csak úgy, hogy "szomorúan végződött". Azt mégúgy nem mondhatjuk, hogy "a könyvek idegen nyelvűk", csak azt, hogy "a könyvek idegen nyelvűek". Az is mindennapos, hogy a "savanyúk (=savanyúságok) savanyúak", ill. a gyomorkeserűk keserűek.

A kötőhangzó ráterjedése a önálló melléknévi használatú melléknévi igenevek többes számára tehát egyfajta rendszert képző, analógiás folyamat.


> De ettől függetlenül nem hibás?

Nem hibás, annak ellenére, hogy nincs érv ellene :))