Annak idején ott semmiféle földhányással körülvett valami nem volt. Nem volt sík a hely, mert itt már elkezdődött az a hatalmas gödör, ahonnan a fedezékek borítására szolgáló földet kitermelték. A legnagyobb földmunka ott az Igla szakasz gyakorló fedezéke volt. Gödröket kellett ásni a rajoknak, a szakaszparancsnoknak, meg a távmérőnek. Köztük futóárkokat is csináltunk, és az egész belül ki volt bélelve dorongokkal. Akkor az őrök rendkívül lelkesen ásták, de utólag belegondolva kifejezetten veszélyes volt a lövészre. A gödör akkora volt, hogy elfért benne rakétástul, de ha a másik irányba akart fordulni, akkor már lépkedni kellett. Arról nem is beszélve, hogy egy esetleges indítás nemcsak a rakétát indította volna el, hanem a lövészt is kidobja a gödörből. Azon a területen tehát nagyobb földmunka nem volt. A Nyeva odatelepülése után valamit már kaparásztak, de sok földmunka akkor sem kellett. Mostanában a hatalmas gaz miatt meg alaposabban körül kell nézni, hogy az ember megtaláljon bizonyos dolgokat.

Az SZ-300 igazából a sík területet szereti, mint minden "rendes légvédelmi technika. Akárhol láttam eddig róla képeket, sose láttam olyat, hogy erődített körletbe telepítették volna.

Harcászatilag semmi nem indokolta azt, hogy a két komplexum egymás mellett legyen. Igazából úgy tudom elképzelni, hogy az egyik a Kisalföldön, a másik meg valahol a Tisza környékén lett volna telepítve. Mert akkor egy célszerű, jól felépített tűzrendszert képeztek volna.

Ahogy az SZ-300 elemeit néztem, az alávilágító lokátor és az indítójárművek mellett kellett neki még néhány harcjármű, véleményem szerint eszközönként 1 - 200 méter távolságokra. Mezőfalván pedig akkora szabad hely nem volt. Emlékezz rá, lépten nyomon dombok és fedezékek voltak. Vagy gödör.