Szia Jakal,

köszönöm az érdeklődést a "nagy beszélgetés" iránt. Éjszaka sikeresen nem aludtam a beszélgetés miatt, de nem is tudom mitől féltem, mert a főnököm úgy reagált, ahogy szerintem kevesen tennék. Szóval elmondtam mi van, és azt mondta, hogy nem ismerem eléggé, ő soha nem kérne tőlem olyant, hogy halasszak, nekem most első a baba (ezt ő mondta), ha bármibe tud segíteni szóljak, ja és csak annyit dolgozzak, amennyi úgy érezem nem árt a sikernek. Elég sokat letettem én már ezért a cégért az asztalra, hogy most egy kicsit tudjam elengedni.
Mindent úgy csináljak, ahogy nekem és a sikernek jó. És kívánja, hogy
minél előbb összejöjjön, és hogy ne foglalkozzak semmi mással. Ne idegeskedjek, azt nem tudja megigérni, hogy nem lesznek olyan szituk, amikor pattanásig feszült a helyzet, de akkor én szépen álljak fel és menjek haza v. táppénzre v. csak úgy. Szóval úgy gondolom, hogy csuda jó főnököm van, ja és még kértem, hogy
erről senkinek nem akarok rajta kívül beszélni, és mondta, hogy ő ezt
megérti, és benne bízhatok. Kicsit megkönnyebűltem, de valahogy nem maximálisan, úgy hiszem, hogy a kollégáimnak hogy fogom kommunikálni a dolgokat.

A sok pozitívum után haza érve jött a mai nap a negatívum. Nem tudom írtam e már, de a férjemnek felfázás következtében lett egy kis gyulladása, és ma volt X.szer urológusnál ez ügyben, aki tudja, hogy mi van velünk, és egy új gyógyszert írt fel, mert a régebbi nem nagyon használt, megkérdezte, hogy pontosan mikor állunk "neki", és mikor megtudta, hogy most, akkor azt mondta, hogy lehet, hogy kicsit halasztani kéne. Na persze az "egészségügyet" utálló párom azt nem kérdezte meg, hogy ez most mit jelent, egy hét =mert annyink van, 1 hónap, több hónap.

Erre csütörtökön fog sikerülni választ kapnunk csak.

Szóval a nagy felkészülésemet egyéb dolgok úgy tűnik keresztbe húzzák.