Figyumá, télleg: nézem itt az Utolsó szamuráj-t (tegnap meg a Zatoichi-t :o) és eszembe jutott ez az éles/nem éles dolog. Nem jobb kezdettől megszokni, hogy a kard az bizony éles, és megvághatod magad, ha figyelmetlen vagy? Szerintem ha abban a tudatban veszed kézbe, hogy most egy 3/4 méteres borotvát lengetsz, az már kezdettől egy "komolyabb feeling", és az óvatosság, gondosság is kezettől a dolog részéve válik, éppen a veszély miatt. Rosszul gondolom?