A mozzanatosságot nem az igékről állítottam, hanem a jelölt esetekben a képzőre. A mozzanatos képző azon esetekben arra utal, hogy az alapige jelentéséhez adódik hozzá a mozzanatosság. Az bizonyos esetekben maga is szokott mozzanatos lenni, de nagyon is nem példa nélküli egy mozzanatos jelentésű igéhez kapcsolódó mozzanatos képző. Valószínűleg az akkori beszélők meg akarták erősíteni a mozzanatosságot. Például a mai műveltető képző is ilyen módon jött létre: kevesellték a -t formáns jelölő erejét, így még egyszer odatették.
Tehát az, hogy a műveltető képzős párok esetében bármelyik is mozzanatos ige, indifferens.

„Van-e ennek valami oka?”
Nem tudom, erre mit lehetne válaszolni. Igen, így van.

„a víz egy véletlenül beleesett kőtől is csobban, fröccsen, de ha akarok, én, a szubjektum is tudok csobbanást, fröccsenést előidézni, azaz csobbantani fröccsenteni.”
Ez pontosan a műveltetés leírása. Nem értem, szerinted miért nem műveltetés ez.

Az OH. nevében is köszönöm a rám gondolást. Azért elárulom, hogy ezt a listát is abból gyártottam, tehát úgy néz ki, én is használom. :-))