Ady Endre
ÉN FÁRADTAM EL
Bresztovszky Ernõnek küldöm

Nyafogtam már arról, hogy adtam és adtam,
Csak az Idõ szállt el mindig többre-várón
S mindig szabadabban.

Kereke ha lendült a lusta Idõnek,
Köszönöm Istennek, a Humanitásnak
S köszönöm a Nõnek.

Idõ kerekének most már mások álltak
S mosolygós sírással leköszönt feléjük
A szent megbocsánat.

Mert én fáradtam el, én voltam a dõre,
Adjatok még, adók, adjatok, miként én
S elõre, elõre.