Nem lehet független, ha:

- az egyikből épp az egyik minősége miatt menekül valaki a másikba;

- az egyikben épül a másik;

- állandóan vissza kell térni az egyikbe erőforrásokért.

A sakkban a játékosok kevésbé feledkeznek bele a játékba, illetve felejtik el a külvilágot, mint mondjuk egy Mátrix szerű szimulációban. De - ritka kivételtől eltekintve - senki nem rágódik azon, hogy mi lenne, ha a gyalogjával úgy lépne, mint ha az huszár lenne, pedig csak egy mozdulat. Belefeledkezés esetén elfelejtjük, hogy másként is operálhatnánk, mint azok szerint a szabályok szerint, amelyeket a játékra vonatkozóan előzetesen elfogadtunk.

Szóval pszichológiai magyarázatokat keresek ebben a témában, de természetesen a személyes tapasztalatok is nagyon érdekelnek.