Jut eszembe.

Az utca túloldalán lévő szomszédasszony is szokott volt a kerítés mellett beszélgetni és őt sem zavarta, hogy hergeli a qtyát, olykor ők is összefüstölik a környéket, meg feljelentették a hátsó szomszédomat, mert az én kerítésem mellé rakta az építőanyagot és rákenték egy innen 300 méterre lakó madárra,

de soha nem jutna eszembe szólni neki ezért, mert velük ugyanannyi ideje élünk békében (és néha füstölünk az orruk alá), mint amennyi ideje a problémás szomszédék lentebb felsorolt dolgait szívjuk.

Azt gondolom, hogy egy bizonyos mennyiségű kellemetlenséget minden szonszédtól el kell tudni viselni, csak van egy határ - és ezt az én kedves szomszédaim már nagyon régen átlépték - és egyelőre észre sem veszik.