Tudom, sajnos, én ugyanezeken átmentem, egyszerűen felháborító, hogy ha az embernek meghal a szerette, nagyon könnyen eljuthat a fedél nélkül-árulásig, én akkor értettem meg, hogy hogyan kerülhet értelmes, diplomás, dolgozni akaró és tudó ember az utcára....:-(

Sőt, ingatlanos ismerős révén arról is tudomást szereztem, hogy külön erre szakosodott maffia van, akik negyed-ötöd árért vagy még kevesebbért megszerzik az örökösök által kifizetni nem bírt illeték miatt kényszer-árverésre bocsátott ingatlanokat....hogy hogy bírják minden reggel pucolni a lehányt tükröt, nem tudom.

Ez a kálvária sajnos mindenkit érint, akinek amúgy is abszurditásba fordult az élete, én egyedüli gyerekként örököltem mindkét szülőm után, képzelheted....

Egyedül abban bízhatsz, hogy a hivatali malmok iszonyat lassan őrölnek, minden létező döntést meg kell fellebbezni, az arra érkező választ is, mindent, be kell perelni az államot, kérvényt kell írni, és ez így évekig is elhúzódik, bármeddig. Undorító, de ez van. Kibaszócskát játszunk?? Jó, akkor játsszunk!!

Kitartás, remélem meg tudjátok oldani....

Lelkileg hogy álltok? Rég nem írtál, gondoltam is rátok. Nekem elég vacak volt ez a hónap, anyák napja, gondolhatod.....gyerekeid hogy bírták?