Petőfi Sándor

 

KÖNYEIM  

 

              1

 

Áldás reátok, ligetemben
Odább iramló csermelyek!
Utaitokon a szép tavasznak
Himes virági termenek.

 

Ez arc fölött is két patak foly,
Folytok, szerencsétlen könyek!
De halvány pályátok körében
Virágok ah nem zsengenek.

 

 

              2

 

Forró sugárokat
Lövel a nyári nap;
Sugári lánghevén
Patak, folyó apad.

 

O forró nyári nap,
O lángoló sugár,
Könyűmnek árjait
Apasztanád ki bár!

 

              3

 

Eljött az ősz; a part virága
Hervadva hull a csermelyár habjába.
Eljött a bú; az élet kéje
Kihalva fúl a könyek özönébe.

 

              4

 

O télnek dermesztő hidegje!
Mely a folyókat lebilincseléd;
O télnek dermesztő hidegje,
Bilincseld le szememnek csepkönyét!

 

              5

 

Fuss, oh patakcsa,
Fuss csüggedetlen;
Megnyúgoszol majd
A tengerekben.

 

Hullasz könyüm, hullj;
O a halálban
Számodra is tán
Megnyúgovás van.

 

Kecskemét, 1843. február