A férjem nagyon furcsa volt ma. Megbeszéltünk egy találkozót a Plaza kávézójában. Mivel én egész nap shoppingoltam a barátnőkkel, gondoltam, hogy neheztel a pár perces késésem miatt, de végül is nem mondott semmit.
Csak nem alakult a beszélgetés, egész idő alatt csendben ült. Javasoltam, hogy húzódjunk a kávézó egy csendesebb sarkába, de ez sem segített. Mikor rákérdeztem, valami gondja van-e, azt mondta, semmi különös.
Mikor kérdeztem, én vagyok-e az oka a csöndnek, azt válaszolta, nem, nem kell nyugtalankodnom. Hazafelé úton mondtam neki, hogy szeretem. Kissé elmosolyodott, s vezetett tovább. Nem tudtam megérteni a viselkedését, s nem tudom, miért nem válaszolt a szerelmi vallomásomra.

Otthon is éreztem, hogy egész idő alatt messze jár, s nem is akar velem találkozni. Csak kornyadozott a TV előtt, s érezni lehetett, hogy messze jár az esze... Végül is felmentem lefeküdni. Kis idő múlva követett.

Nagy csodálkozásomra válaszolt a szeretetemre, a símogatásokra, szeretkeztünk, de végig éreztem, hogy távol van. Elhatároztam,hogy rákérdezek, s akkor vettem észre, hogy már alszik. Álomba sírtam magam.


A FÉRJ NAPLÓJÁBÓL


Szombat este:

A Fradi kikapott. De este egy jót kúrtunk...