Ez egyébként nagyon érdekes, mert ugye a lo az egy névmás "tudom azt", de felmerült egy olyan nyelvészeti vonulat, amely szerint az igeragozás szerepét betöltő személyes névmásokat igazából prefixumoknak kellene tekinteni. Vegyük pl a franciát: je sais, tu sais - a személyes névmásból hallatszik, hogy ki az alany. Ráadásul az "én" szó hangsúlyos helyen sosem "je". hanem  "moi": moi, je le sais, tu viens avec moi? stb. Ezért a je egyetlen szerepe, hogy az ige előtt (néha mögötte) jelölje, hogy E/1-ről van szó. Ilyen alapon a je le sais bien (persze, hogy tudom) szókapcsolatban, amit úgyis egy szuszra kell kimondani, felfoghatjuk a le-t (azt) is prefixumként...