Royal Island Utibeszámoló 1.

Az Emirates légitársasággal utaztunk, a gép Bécsből indult, du. 1/2 4-kor. Az Emirates-el minden rendben volt, viszonylag kényelmes ülések, tűrhető kaja, udvarias személyzet. Minden üléshez van monitor az előző ülés háttámlájában, többfajta filmet is lehet egyidőben nézni, vagy különböző játékokat játszani, és a fedélzeti kamera előre is és lefelé is folyamatosan "közvetít". A Bécs-Dubai távot odafelé kb. 5,5 óra alatt tette meg a gép, de érdekes módon csak max. félig volt tele a gép, nagyon sok üres hely volt. Dubai-ban volt kb. 4 óránk a Dubai-Male járat indulásáig. Megnéztük a shop-okat, kicsit bármészkodtunk, majd lepihentünk az erre a célra rendszeresített "bőrfotelekben", amelyből kb. 50 db. van a terminál egyik részén, és amelyekben félig fekvő helyzetben lehetett pihenni. Ottani idő szerint hajnali 3/4 4-kor indult a gép Male-ba, és 4 órai repülés után helyi idő szerint 3/4 9 körül landoltunk Hulhule-n. Ezen a járaton már sokkal nagyobb volt a kihasználtság, de néhány üres hely azért így is volt. A leszálláshoz közeledve, ahogy feltüntek az atollokon belül a szigetek,  és már látszott a gyönyörű színű óceán, egyre növekedett a jókedvünk. Néhány fényképet is csináltunk a leszállás közben, Kurumá-ról pl, egész jól sikerült a kép.

Leszállás után, ahogy kiléptünk a gépből, és megéreztük a maldív klimát, egymásra néztünk Fischelino-val, és szinte egyszerre azt mondtuk. "Itthon vagyunk". Elég különös volt, mert nem beszéltünk össze. Ragyogó idő volt, hétágra sütött a nap, és szinte semmi felhő. Az útlevélvizsgálatnál úgy láttam egy kicsit meglepődtek a maldív pecsétjeinken, hiába, az elmúlt 3 évben most már az 5-et kaptuk. Kívül rögtön a Villa Resorts-os pulthoz mentünk, és mutattuk a voucher-ünket. A Royal Island-re "csak" egy e-mail-ben, pdf file-ban küldött voucher-ünk volt, tekintettel arra, hogy nem utazási irodánál foglaltam a szállást, hanem közvetlenül a szigettel leveleztem le, és közvetlenül náluk is foglaltam. Nem is fizettünk semmilyen előleget, abban egyeztem meg velük, hogy majd megérkezéskor, a szigeten fizetünk. Szerencsére nem volt semmi gond, a pultnál tudtak rólunk, vártak minket. Megkaptuk a hidroplán "jegyet", és egy maldív fiú odakisért minket egy kis buszhoz, amely a hidroplán terminálhoz vitt minket. A böröndünket már a pultnál elvették, és rátettek egy cédulát, hogy Royal Island.

Amikor a hidroplán terminálon kiszálltunk a buszból, itt is be kellett "check"-olni. Mondták, hogy a hidroplánunk kb. 45 perc múlva indul, és addig felkisértek egy emeleti várószobába. A hidroplán terminált egyébként bővítették, mióta legutóbb ott jártunk, azóta elkészült két emeleti "várószoba". Maga a hidroplán repülés ismét nagyon tetszett, fantasztikus élmény felülről látni a tengert és a szigeteket. A Royal Island-re ezen a gépen csak ketten mentünk, de a gép tele volt, mind a 15 helyen ültek. Ez a "járat" a Baa atollba repült, a reptértől kb. 120 km-re lévő 4 különböző szigetre vitt utasokat. Mintegy 30 perc repülés után előszőr a Coco Palm resortnál landoltunk, itt néhányan leszálltak, és mi is ki tudtunk szállni pár percre nézelődni. Utána pár perces repülés után Sonevafushi mellett szálltunk le, ide is jött néhány utas. A következő állomás már a Royal Island volt. A szigettől kb. 500 méterre van az a kb. 6m-szer 4 méteres "stég", ahol a gép kikötött, ide jött értünk a dhoni. A hidroplán innen még továbbrepült a Reethi Beach Resortra, mi pedig hamarosan, kb. 11 óra körül megérkeztünk a Royal Island-re.

Gyönyörű látvány tárult elénk, ahogy a dhoni-val közeledtünk a szigethez. Kristálytiszta, szinte rezzenéstelen víz, a parton a már ismert, vakítóan fehér homok, buja trópusi növényzet, és valami hihetetlen nyugalom és békesség érzés lengte körül a szigetet. Egyetlen egy embert nem láttunk a parton, teljesen kihaltnak tűnt az egész sziget. Kiszállás után megkaptuk a welcome drink-et, bekisértek minket a recepcióhoz, és leültünk az egyik asztalkához. Az egyik recepciós hölgy fogadott, elkérte a voucher-ünket, és odaadta a bejelentőlapot, hogy töltsük ki. Közben elmondott egy csomó információt a szigetről, a szolgáltatásokról, megmutatta, hogy merre van az étterem, és elmondta az étkezési időket. Hamarosan odahívtak a recepciós pulthoz, ahol kifizettük a teljes panziós szállásköltséget, és megtudtuk, hogy a 166-os szobát kaptuk, közel a búvárcentrumhoz, ahogy azt e-mail-ben kértem. Hárman kisértek  minket a szobához, ketten a recepcióról, egy fiú pedig a bőröndünket hozta. Itt újra feltűnt, hogy eddig még egyetlen egy vendéggel sem találkoztunk. Egy fantasztikus sétányon keresztül vezetett az út a sziget másik oldalán lévő szobánkhoz, gyönyörű növényzet, pálmák és virágok kétoldalt, koel madarak "éneke", menekülő gyíkocskák, össze-vissza repülő pillangók és a szobák közelében természetesen a már jól ismert és várt gekkók.

Kőrbevezettek minket a szobában, megmutatták a félig nyitott fürdőszobát, a minibárt, a széf működését, valamint a teraszt, ahonnan csak pár lépés volt a part és a tenger. Nagyon udvariasak és kedvesek voltak, természetesen mindhárman megkapták az 1-1 dollárt, majd magunkra hagytak bennünket. Most már tényleg megérkeztünk.

Folyt. köv.