„ezt en ugy ertelmezem, hogy alogika celja az, hogy egy olyan eszkoz legyen nekunk a vitaban, ami a kerdesek eldonteset vilagnezettol fuggetlenne tegye.”

Ez nem is túl rossz, de természetesen nem értek vele egyet. A logika (mint minden nyelv) egy absztrakció. Egyfajta aszimptotikus határt jelent egy vitában. Azt az illúziót, hogy mi lenne ha mindenben egyet tudnánk érteni, milyen szabályok mozgathatnák ekkor a kommunikációt. Ez a vita nélküli vita határesete. Semmi esetre sem célja egy vitának ezen „eszköz” használata, csupán bizonyos határokat jelent(het) egy vita során. De nincs tökéletes nyelv ilyen értelemben. Ezzel ellentétes határt a nyelv nélküli nyelv jelentene, ez éppen olyan illúzió, mint a logika. A valóság egyszerű. Sohasem érthetjük meg a másikat tökéletesen, de valamennyire mindig megérthetjük. Hibái miatt kidobni a nyelvet éppen olyan badarság, mint egy tökéletes nyelvről ábrándozni. Mind kettő teljesen üressé tenné a mondanivalónkat. Nincs is különbség.

Csak akkor nem tévedhetünk, ha nem mondunk semmit. Csak akkor mondhatunk valamit, ha tévedhetünk.