freyya Creative Commons License 2005.05.08 0 0 31

Lovagolni tanultam meg pontosan ugyanebből az okból. Mikor először felültem, halálfélelmem volt, pedig csak szépen lassan elindult alattam lépésben a ló. Láttam, ahogyan a többiek boldogan vágtáznak meg ugratnak körülöttem, és úgy döntöttem, az nem maradhat úgy, hogy én csak reszketek a ló tetején. Terepen is először minden fűcsomótól féltem, hogy majd abban botlik meg a paci, és együtt repülünk, aztán egyre nehezebb terepeken is kezdtem biztonságban érezni magam.

A magasság érdekes módon megrémít, de vonz is. Ki nem ülnék egy szikla szélére, de ha tudom, hogy biztonságban vagyok, akkor különös élvezetet nyújt a mélység tudata alattam (sífelvonók, lelátók stb.). Az egyik legizgalmasabb ilyen élményem Madridban volt, ahol felmentünk egy kb. 120 m magas kilátóba, ahol átlátszó plexiüveg volt a lábunk alatt. Mintha a semmi fölött álltunk volna. Az eszemmel tudtam, hogy teljesen biztonságos, mégis megborzongtam minden egyes lépésnél.

Előzmény: hannika (29)