Mivel én Budapesten nőttem fel, nekem ez teljesen kimaradt. Általában szomorúnak tartom, hogy teljesen elhanyagoljuk a dialektusainkat, én gyakorlatilag fel sem ismerem őket. Ezért ha hallok egy-egy jó kis dialektust, rá szoktam kérdezni, hogy honnan való, és a legmegdöbbentőbb számomra az, hogy sokan nem válaszolnak, vagy elszégyelik magukat... szörnyű! Ebből úgy vettem észre, hogy a vidékiek illetve a határon túli magyarok ki lehetnek itt téve bizonyos kellemetlen élményeknek. Most ezt minden politikai felhang nélkül mondom, tisztán szociolingvisztikai szempontból: úgy érzem, hogy aki nem a pesti "normatív" nyelvváltozatot beszéli, úgy érzi, hogy minél hamarabb be kell simulnia a többség közé. Ez nagyon szomorú :-( Ehhez hozzájárul az is, hogy pl az egyik ilyen megkérdezett azt mondta, hogy sokan nem szeretik a vidékieket itt BP-en, merthogy "elveszik a pestiek munkáját (?!), miért nem maradnak otthon", illetve az erdélyiek megkapják, hogy románok stb. Ezeken nagyon meglepődtem. Ez tipikus esete annak, amikor az, aki a többséghez tartozik, nem is veszi észre, hogy a kisebbség milyen problémákkal küzdhet. Bennem fel sem merült, hogy ne jöjjenek, aki talál magának munkát és boldogan él, az miért ne jöjjön???? És az se merült bennem föl, hogy másban ilyen hülyeség felmerülhet.

Én veszteségnek élem meg, hogy ilyen keveset tudok a tájnyelvi változatokról, bár mondjuk a két e megkülönböztetése nem hiányzik, mivel az én anyanyelvemnek nem része, nekem így természetes. De nagyon megörültem a meteorológus srácnak pl. Nem kell túlmisztifikálni persze a dialektusokat, de az tény, hogy nagyon szép hallgatni őket. Nekem még pl a felvidéki dialektusban az is tetszik, hogy van benne egy elég határozott szláv beütés.