Nem állítom, hogy a magyar nyelv mindenben a legjobb, de talán a nyelvek olimpiáján néhány versenyszámban elcsíphet egy dobogós helyet!

Nem akarok kötekedni, de saját bevallásod szeroint a magyaron kívül egyetlen nyelvet se ismersz annyira, hogy ezt megítélhesd. Kezdjük azzal, hogy a nyelvi játékok már olyan nyelvismeretet kívánnak, ami túlmegy a tudatos nyelvhasználaton, és már a tudatalattiban raktározott rétegekre is sükség van soxor a megértésükhöz (akárcsak a költészethez). Ez a képesség szerintem csak akkor alakul ki, ha az ember hosszú évekig élt nyelvterületen, lehetőleg óvis korában. Másrészt pedig nagyon széles körű lexikális tudást is igényel, hiszen a nyelvi játékokban, éppen a feladat nehézsége miatt, gyakrabban bukkannak fel archaikus, választékos stb szavak (gondoljatok csak a scrable-re: milyen idétlen szavakkal elő nem rukkolunk a győzelem érdekében). Egy szó mint száz: szerintem felsőfokú nyelvizsgával rendelkező személyek sem biztos, hogy ismerik annyira az adott nyelvet, hogy ilyesmiről ítélkezhessenek. Másrészt meg a saját anyanyelvünket sem ismerjük soxor. Gondoljunk csak Romhányi műveire: közülünk van-e valaki, aki képes lenne ilyesmit alkotni? Pedig mi mind beszéljük a nyelvet, ugyanazt a nyelvet. Szerintem a nyelvi játékokban sokkal inkább az azokat kitalálók leleményessége, kreativitása mutatkozik meg, mint magában a nyelvben rejlő lehetőségek. Minden nyelvben ott a lehetőség.