BAZS Creative Commons License 2005.05.06 0 0 22

Elgondolkodtam...

Én alapjában véve nem szeretem a hullámvasutat. Nem jó érzés amint kavarog a gyomrom, le és fel. Félek, hogy nagyon, még jobban  elszédülök, és el is szédülök ami nem jó, de lehet, hogy még attól is rosszab lehet. Mégis  mindig maradok, mig meg nem áll, magától. Még sohasem volt, hogy kiszálltam volna félúton, de ha földet értünk, nem kívántam többé sohasem visszaülni rá. Esetleg egy másik Vidámpark még el-el tud csábítani vmi újdonságával... Aztán újra ezek az érzésekdiadalmaskodnak bennem.

 

Nemrég, az úszás kapcsán is hasonló történt velem. Én nem jól úszom. Régi történet, 1x majdnem belefulladtam a vizbe, bár ismerőseim szerint túlzok, s ez csak az én érzésem volt. Kivülről látva ez lehetetlen volt, hisz egy csomó ember állt körölöttem, segítettek volna... s különben is a part s közel volt, a víz sem volt annyira mély...

 

De vki nemrég egy úszómedence előtt hülyéskedet velem, hogy mártózzam már meg, órák óta száraznak lát... Én mondtam, nem igazán élvezem  a vizet... Kicsit erőszakoskodott, majd beledobott a vízbe. Én meg halálosan féltem, együtt ugortunk, mert úgy csimpaszkodtam az illető nyakába, hogy nem is tudtunk szétválni... én tudtam ő jól úszik, bíztam benne, semmi baj nem lesz, hisz tó átúszóversenyt nyert már... mégis amikor kikecmeregtünk laközösen a 2 m-es mélyvízből, azt mondta, többet sohasem tesz ilyet... azt hitte, csak hülyéskedem, hogy nem tudok jól úszni... pár percig  megrémült, ilyet még nem látott, hogy vki ennyire rémülten szoritsa és ne engedje el...

 

Nagyon rossz érzés, nem csak lezuhanni, de a felfelé vezető útat is átélni...