Razglednicák

 

                      (1)

 

Bulgáriából vastag ,vad ágyúszó gurul,

a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;

torlódik ember, állat, szekér és gondolat,

az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.

Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,

tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan

s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,

vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

 

1944. augusztus 30. A hegyek közt

 

                       (2)

 

Kilenc kilométerre innen égnek

a kazlak és a házak,

s a rétek szélein megülve némán

riadt pórok pipáznak.

Itt még vizet fodroz a tóra lépő

apró pásztorleány

s felhőt iszik a vízre ráhajolva

a fodros birkanyáj.

 

 

Cservenka, 1944. október 6.

 

 

                         (3)

 

Az ökrök száján véres nyál csorog,

az emberek mind véreset vizelnek,

a század bűzös, vad csomókban áll.

Fölöttünk fú a förtelmes halál.

 

Mohács, 1944. október 24.

 

                          (4)

 

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt, mint húr ha pattan.

Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -

súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. -

Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.

 

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

 

 

Megadatott, hogy ebből érettségizhettem. Sok éve volt. De felejthetetlen.