Vörösmarty Mihály

 

ÉJ ÉS CSILLAG  

 

Éj vagyok, te csillag,
Fényes és hideg,
Én setét a bútól
S vágy miatt beteg.

 

Általad homályom
Fájva összereng,
Míg fölötte arcod
Istensége leng.

 

Szép sugáraidtól
El nem alhatom,
Mégis éber kínnal
Hozzád álmodom;

 

Fel kivánom vinni
Amit rejt a hit,
A föld gyermekének
Édes titkait,

 

Mit nem esküdött szó,
Nem sugott ajak,
Amit bánat és éj
Gondolhattanak.

 

Fel kivánom vinni
Gyászos arcomat,
Hogy világosabb légy
Árnyékom miatt.

 

S mint inkább leendek
Bútól fekete,
Annyival dicsőbben
Kezdj ragyogni te.

 

El kivánok veszni

Fényben általad:
Érezzem csak egyszer,
Egyszer lángodat.

 

1841. január 10. előtt