"Valami olyasmire emlékszem, hogy az egyik megbízhatatlan, a másik sértődős, a harmadik mittudomén. Csak a negatív tulajdonságokat írtam most le, mert azok érdekelnek."

Nem vagyok biztos benne, hogy ezek ab ovo negatív tulajdonságok lennének. Nekem inkább olybá tűnik, hogy bizonyos tulajdonságok (önmagukban értéksemlegesek) csak negatív színt öltenek fel akkor, ha gonoszságaink palastjaként akarjuk felhasználni.

Ez így biztos zavaros, vegyünk egy példát!

Megbízhatatlan. Ez ebben a megfogalmazásban nyilván pejoratív. De mit mondunk arról, akit a szél fú, ahova éppen? Számunkra, gyakran még önmaga számára is keltheti ez az ember a megbízhatatlanság látszatát.

Vagy vehetjük Péter vehemenciáját is! Jézus éppenséggel korbáccsal kergette ki az embereket a templomból. Neki nem volt ótermészete, s fel sem vethető, hogy a rossz tulajdonságait akarnánk krisztianizálni! (Már önmagában is butaság!)

Más kérdés, hogy alkalmasak-e ezek a személyiségtípusokhoz kapcsolt viselkedések, viszonyulások arra, hogy Isten előtt mosakodjunk? Nem! Ha konkrét határt lépünk át, bűnt követünk el. Ha nem, akkor miről beszélünk, mint rossz tulajdonság? Egyáltalán! Mit értsünk ez alatt? A bosszúállás gonosz dolog? Tán az Úr gonosz? Merthogy bosszúálló az sicher.

Szóval én azt gondolom, hogy nem ilyen tulajdonságok alapján ítéltetünk meg, hanem egyrészt hitünk, másrészt az ennek megfelelthető cselekedeteink szerint. Azaz lehetek én flegmatikus az Úrban, és nincs ezzel Istennek semmi baja. (Bizonyos megnyilvánulásaiban Neki is tetten érhető ez.) No de ha átlépek vele olyan határt, amivel mondjuk megsértek valakit úgy, ahogy nem kellene, no az már érdekes. De nem a flegmatikusság az érdekes benne, hanem a konkrét cselekedet. Ha pedig ezután még pusztán a flegmatikusságomra akarnám fogni, az még rosszabb lenne. Persze hogy átléptem-e a határt, azt inkább Isten döntse el, mint bárki más. (Mi mást is mondhatna egy flegmatikus? ;-))