Ez elég izgalmasnak tűnik. Miért is?

1. A kísérletező személye (ebben a témában ez egy fontos dolog, a dolog előélete miatt). Ugyanaz a Patterman, aki kimutatta, hogy a buborékfúzió nem működik (vagyis nem elvakult hidegfúzió hívő).

2. Kinyomtattam és elolvastam a cikket. Nem minden részéhez vagyok elég szakértő, de az, hogy egy 114 keV energiájú, 4 nano-Amperes deuteron nyalábot generálnak a piroelektromos kristály segítségével, és a deutérium targetre lőve ez kb. 800-900 fúziós reakciót okoz percenként, hihetőnek tűnik. A 4 nA áramerősség másodpercenként 2.5*10^10 deuteront jelent. Kb. minden tízmilliomodik becsapodó deuteron okoz fúziót az adatok szerint. Ez konzisztens azzal, hogy az ember 114 keV-vel összelőtt deuteronok esetén még kicsinek várja a hatáskeresztmetszetet, de már azért van valószínűsége a reakciónak. (Nekem volt dolgom deuteron-tritium ütközésen alapuló gyorsítós neutron generátorral - jó régen -, érzésre nem tűnik falsnak a bejelentett neutronszám).

Sajnos ez nem nagyon tűnik praktikus energiatermelési lehetőségnek. És új fizika sincs benne. A cikk állítása szerint utánaszámoltak az ismert fúziós hatáskeresztmetszettel, és annyi fúziós reakció jött ki, amennyit láttak is. Magfizikai szempontból az effektus tehát érthető. A cikkben nagyon komoly mérések igazolják, hogy a detektált neutronok tényleg deuteron-deuteron fúziós termékek.

Viszont az tényleg érdekes, hogy egy ilyen kis kütyüvel sikerült 115 keV-es deuteron nyalábot előállítani. Ehhez nem értek, van itt esetleg valaki, aki ért a piroelektromos kristályokhoz és meg tudja mondani, mennyire realisztikus ez?