"Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege a téli éjszakában,
én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába
menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája,...koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd a kérésem:
Ne bánts!"