Én már gondoltam erre, biztos jó a módszer. Csak a gyakorlatban kivitelzhetelen. A másik gond az, hogy a forrasztózsír a melegben viszonylag hamar elárolog, és utána már nem hatásos, nem folyik meg a cin. Ezért csak úgy lehetne megcsinálni, hogy folyamatosan melegen tartod, és tíz centinként folyasztószer - forrasztás technikával végigforrasztod. A gond csak az, hogy akkor is fog tekeredni, meg hidegen sem fekszik fel tökéletesen. Én a forrasztási területet mindig alátámasztottam, hogy ott nyomódjon neki a csőnek a lemez. Az egészet melegítve ez nem oldható meg, mert nem mozdíthatod meg, amíg meg nem szilárdul a forraszanyag.
A másik lehetőség, hogy nem melegíted olvadáspontig, csak előmelegíted mondjuk 200 fokra, és a forrasztási helyet hevíted lokálisan az olvadáspont fölé. Így kisebbek a hőmérsékleti eltérések, kisebb a hőtágulás, de nem szűnik meg teljesen. Ráadásul baromi veszélyes egy forró rézlemez fölé hajolva dolgozni.

Én inkább azt a megoldást választanám, hogy csíkokat használnék. Ezekbe a csíkokba valami présgépen egy csőlenyomatot préselnék. Ezeket a lemezeket hővezető szilikonzsírral mechanikailag rögzíteném a hárfa húrjaihoz. Itt nincs szükség forrasztásra, mert elég nagy a hőátadó felület.
De van jobb ötletem is: Ezt így már meg is lehetne forrasztani, mivel nem folyik ki belőle a forraszanyag. A húrokat egyesével elkészíteni, és utána rögzíteni az osztó-gyűjtőhöz.